|
A kezdetek  Négyéves koromban vittek le úszni Kiss Miklóshoz, aki Egerszegi Krisztinát is megtanította. Apu jó úszó volt, de nem edző, ezért mentünk a Szpariba. Volt rengeteg háziverseny, az elsőn, ötévesen hatodik lettem! Igaz, fogalmam sem volt erről, meglepődtem, amikor szólítottak... Már nem emlékszem, milyen úszásnemben értem el... Valószínűleg gyorson.
Később elég sokat megnyertem, aztán iskolásként is úsztunk, mentem szépen végig a lépcsőfokokon. Mindig szerettem az uszodába járni, de közben kosaraztam és fociztam is. Viszont a fociórákat kevésbé szerettem, az úszás jobban tetszett, tudtam, hogy abban jobb lehetek. Fociban egyébként beállítottak a kapuba - ezzel ki is fújt a pályám... Már kétórás edzés! Másodikos voltam, amikor eggyel feljebb kerültünk ketten-hárman. Később kezdtem az idősebbeket is utol-utolérni. Erősorrendben úsztunk, számított, ki hanyadiknak indult, voltunk vagy tízen egy pályán. Hatodikként kezdtem, aztán araszolgattam előre. Hogy mi motivált? Ekkor még csak úgy csináltam, meg szerettem volna minél jobbnak lenni a csoporton belül, de különösebb vágyaim nem voltak. Negyedikes lehettem, amikor résztvettem az első kétórás edzésemen. Ez iszonyúan lelkesített! Mondtuk, hú, most már két órán át úszunk... Ez nagyon nagy dolog volt nekünk!
Igazából hátúszó voltam sokáig. Ötödik-hatodik osztályos lehettem, amikor először kezdett motoszkálni bennem, hogy már jó vagyok, és még jobb lehetek. Annak ellenére, hogy ekkor még nem igazán jöttek az eredmények. Ugyan mindig éreztették, hogy lehet belőlem valaki, de a versenyzés és az edzés abszolút nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Úgy elvesztem a tömegben...
Valami bekattan  Amikor felkerültem Kiss Laci bácsihoz, mondogatták, jó leszel, csak eddzél, mégsem akart összejönni a siker, rendszeresen második-harmadik voltam, Rudolf Roli volt a legnagyobb ellenfelem, 2001-ig mindig megvert. Akkor viszont mintha bekattant volna valami. Elkezdett menni. És attól fogva csináltam ezerrel. Illetve, csináltam addig is, de egyre több volt a biztató jel. Nem, az egy pillanatig nem fordult meg bennem, hogy abbahagyom. Azon sem ettem magam, hogy most miért nem sikerül úgy, ahogy szeretném. Vártam, reménykedtem, tudtam, majd jön.
2001-ben 4:30-on belül úsztam 400 vegyesen, ekkor éreztem, igazán jól megy. Csakhogy ekkor kiment a térdem... A rövidpályás ob első napján nagyon kijött minden, másnap reggel felkeltem, öltözködtem, fordulni akartam, amikor reccs... Be kellett gipszelni, kimaradt két hónap. Rossz volt, de nagyon elszánt maradtam, akkor sem fordult meg bennem, hogy itt a vége. Jön az eredmény, ebben biztos voltam.
2003: a nagy áttörés 2002-ben az ifi ob-n sikerült 4:21-et úsznom. Hú, ez mekkora idő, most már mintha jó lennék - ilyesmik kavarogtak a fejemben... Soha nem érezem azt, hogy bármiről is lemaradtam volna, sosem sürgettem magam, hogy gyerünk már, legyen eredmény. Csináltam és vártam, és biztos voltam abban, beérik a gyümölcs. 2002 decemberében, a riesai felnőtt rövidpályás Európa-bajnokságon harmadik lettem 400 vegyesen, ami számomra hatalmas eredmény volt.
Viszont utána a 2002-es ifi Eb-n csak másodikként jöttem be, ami meg óriási csalódást jelentett. Nem nagyon emlékszem vissza szívesen arra a versenyre. Egy olyan orosz srác vert meg, aki azóta már nem is úszik. Viszont 2003-ban valamit nagyon eltaláltunk...
Sikerült lemenni 4:10-ig, továbbá nyertem 100 és 200 háton is, háromszoros ifi Európa-bajnokként érkeztem a barcelonai világbajnokságra. Itt találkoztam először Phelpsszel. Már azzal megleptem magam, hogy 400 vegyesen döntőbe kerültem, reménykedtem abban, ott majd egy kicsivel még jobbat tudok, de egyáltalán nem gondoltam arra, hogy érmes leszek. Sőt, inkább az tett kissé feszültté, hogy egyáltalán le tudom-e úszni még egyszer úgy, ahogy az előfutamban. Elvégre benne volt a pakliban, hogy kifáradtam, és este már nem megy majd úgy...
Ehhez képest ezüstérmes lettem úgy, hogy ő is, én is belül úsztam a régi világcsúcson. Ekkor ismert meg az ország...
Lábtörés Athén előtt Annyira jól ment minden... Az edzőtáborok tökéletesen sikerültek, egyre jobb és jobb időket úsztam. Már nem volt sok idő az olimpiáig, Fűzfőn edzőtáboroztunk... Labdáztunk a Balatonban, aztán kijöttem, és le akartam ülni a betonlépcsőre, amikor rosszul léptem, és a papucsból kicsúszott a lábam. Ha cipőben vagyok, garantáltan megúszom...
Utólag belegondolva nem tudom, ki lehetett volna-e védeni. Szörnyen éreztem magam. Egy hét után le akartam tépni magamról minden gyógyeszközt... Olimpia előtt így járni... Természetesen hiába kezdtem megint úszni nemsokára, nem ment úgy, ahogy szerettem volna, és a szükséges munkát sem tudtam elvégezni. Ezek után az olimpia csalódást hozott, elégedetlen voltam önmagammal.
Én úgy álltam oda, hogy nekem semmi bajom - ám a realitás mégiscsak az volt, hogy egy ilyen sérülést nem lehet csak úgy elfelejteni. Az tuti, ezerszer jobb lehetett volna. Két ezüstöt biztos ott hagytam... Végül lett egy bronz, egy negyedik hely...
2005-2006: aranyérmek, de...  Az olimpia után hajtott a vágy, hogy megmutassam. 2004 végén, a bécsi rövidpályás Eb-n megint sikerült aranyérmet nyernem, és utána is hihetetlenül elszántan készültem. Csak az úszás volt és semmi más. Ez töltötte ki az összes napomat. A világbajnokságon győztem, ez volt addigi pályafutásom legnagyobb sikere. Phelps 400 vegyesen nem indult, az olimpiát követően nem volt annyira formában. Szereztem még egy ezüst-, meg egy bronzérmet is, aztán decemberben, Triesztben életemben először, ha rövidpályán is, sikerült megdöntenem a fennálló világcsúcsot, 200-on és 400-on is - utóbbinál kicsit dühös voltam, hogy nem sikerült 4 perc alá mennem -, aztán egy picit magamat is meglepve 200 háton is nyertem. Amikor a Himnusz következett volna, nem indult be a magnó, az olasz közönség pedig kórusban elkezdte skandálni, hogy „Laszlo, Laszlo" - komolyan megható volt.
 A budapesti Eb-n is jól ment, legalábbis vegyesen. Ez volt az az év, amikor utoljára indultam komolyabb versenyen háton, valahogy elment a kedvem, meg a program sem jött ki jól a vegyesszámok mellett. A két arany simán megvolt, de nem sikerült javítani az eredményeimen, és ez jelezte, nem járok jó úton. Az, hogy kizárólag az úszás létezett, semmi más, visszaütött. Besokalltam. Helsinkiben már szenvedtem, hosszú évek után először kikaptam 400 vegyesen. Ez betett. Sulik A Száva utcai általános iskolába jártam, mára sajnos bezárták. 2004-ben érettségiztem a Vörösmarty Gimnáziumban. Nem lógtam, viszont elég sokat hiányoztam az edzőtáborok miatt - ugyanis nem mentem el magántanulónak. Aztán pihentem egy évet, utána elkezdem a Műszakit, azóta is ezt csinálom, bár most, az olimpia előtt halasztottam - azt hiszem, érthető módon.
Hobbik A horgászat elsődleges. Folyamatos. Ez a kikapcsolódás egyik kulcsa. És egyfajta versengés is. Ez nekem fontos. A tanulásban nem zavar, hogy valaki jobb jegyet kap, mint én... Viszont képes vagyok minden másból versenyt, fogadást csinálni. Mindenből. Ki tud jobban FIFA-zni a pl Xboxon, bármi ilyesmi... És 2008 óta a fotózás. Adatok Születési idő: 1985.12.03 Magasság : 188 cm Testsúly : 82 kg Egyesület: Kőbánya Sport Club Edző: Turi György , Nemes Zoltán Lakóhely : Halásztelek
Kedvencek Zene - Rock Együttes - Limp Bizkit, Linkin Park Könyv - A gyűrűk ura Film - Csillagok háborúja, James Bond-sorozat Tévéműsor - Csillagközi romboló Színész - Edward Norton (akkorát alakított a Harcosok klubjában!) Színésznő - passz... Autó - Seat Leon FR Kaja - Steak közepesen átsütve, Libamáj. Rántott hús. Ital - tiszta víz (még itt is...)
|
Rólam
